Teljesen sokként hatott az egész világra a jelenlegi vírus okozta helyzet. A média tele van újabb és újabb hírekkel a válsághelyzetről, amelyet teremtett ez a váratlan esemény. Rengetegen csökkentett fizetéssel vagy éppen munkahely elvesztéssel mennek neki a jelenlegi előttünk álló időszaknak. Itt fog kiütközni az a szokás, hogy a magyar társadalom nem képez tartalékot, hanem minden hónapban fel éli a pénzét. Márpedig ez egy olyan helyzet, amikor egyetlen egy dolgot nem szabad: Kapkodni!

Racionálisan vagy sehogy

A történelem során már több válság is volt és jellemzően azok jöttek ki jól ezekből, akik hideg fejjel, racionálisan cselekedtek ezekben a helyzetekben. Ez a bejegyzés arról szól, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek egy meglévő, esetlegesen újonnan indított megtakarítási programra a válságok. A jelenlegi pénzügyi intézkedések mind megágyaznak annak, hogy a magyar családok nagy része, ha nehezen is, de átvészelje ezt az időszakot és hosszú távon profitálni tudjon belőle.

Beszállási pont – mit is jelent?

“Akkor kell venni, amikor vér folyik az utcán” – Wall Street-i mondás

A fenti mondás kissé erős megfogalmazása a jelenlegi helyzetnek, de mindenképpen jelzés értékű. Most válik el az, hogy ki az, aki igazán hosszútávon tud gondolkozni és ki az, aki csak azért rakott eddig félre egy megtakarításba, mert “a lényeg, hogy legyen ilyen szerződésem is”. A szakmában már-már szállóigévé vált a ‘Beszállási pont’ kifejezés. Nos jelenleg egy olyan piaci helyzetben vagyunk, amikor nagyot zuhantak az eszközalapok értékei. Pusztán az eredeti állapot visszaállásával már busás hozamokat lehet elérni annak, aki racionálisan cselekszik a jelenlegi helyzetben. Tehát a gazdaságnak még csak jobban sem kell teljesítenie, mint az eddig megszokott, pusztán vissza kell térnie az eredeti állapotához. Eljött a kivárás időszaka, eljött a hidegfejű “mérnök emberek” ideje, akik tudják, hogy nem fog örökké zuhanni a gazdaság.

Mi a tipikus hiba, amit ilyenkor elkövetnek az emberek?

Egy nagyon egyszerű ábrán be fogom mutatni, hogy mi az a viselkedés, amely teljesen bukásra ítéli a lakosság nagy részét a válságok idején. Több kollégám is jelezte, hogy ügyfeleik visszavásárlási igénnyel értek a biztosítójuk felé 1-2 évvel a kezdeti időszak után, mert most visszaesést tapasztaltak a hozamokban. A 2008-as válság esetén is bekövetkezett ez a visszaesés és aki akkor racionálisan gondolkozott most súlyos összegekkel lett gazdagabb. A legtöbben stresszhelyzet esetén emocionálisan kezdenek gondolkozni és így negatív eredménnyel szállnak ki a megtakarításaikból. Ezért buknak rengetegen a tőzsdén és ezért van szükség pénzügyi tanácsadóra, aki ezt szakmai szemmel, hideg fejjel lereagálja és elmagyarázza. Íme, így néz ki egy emocionálisan cselekvő megtakarítással cselekvő ügyfél:

Áron alul – Legtöbb esetben bukási eredménnyel ad el

A válság lezajlása után amikor talpra állt az eredeti árhoz képest drágábban vásárol. Jelen példán keresztül bemutatva 0 és -4 érték között adja el a meglévő egységeit. Így legpozitívabb esetben is az eredeti állapotot tudja elérni, esetlegesen minimális hozamot. Ezt a piaci magatartást senkinek nem szoktam ajánlani, ahogy az “aratási” példával élve: Gondolom te sem tudsz búzát aratni vetés nélkül ugye?

Ezt én emocionális viselkedésnek neveztem el az ábrán. Itt az ügyfelet az azonnali likviditása és a kötelezettség vállalás elengedése motiválja. Ez rövid távon lehet egyfajta megoldás, de hosszú távon egyértelműen negatív következményei lesznek. Tehát jelen esetben az aratási és a vetési időszakot az ügyfél teljesen felcserélte. Ennek egyik minta példája, amikor az ügyfelek a rendszeres díjas megtakarításukat évesen fizetik. Könnyen elképzelhető, hogy pont olyan gazdasági helyzetben fizeti be az éves díjat, amely rá nem kifejezetten kedvező. Mi lehet tehát a jó megoldás?

Előbb vess, aztán arass – Rendszeres díjas megtakarítás

Nézünk egy jóval ésszerűbb viselkedést a jelenlegi helyzetben. Az ügyfél bent hagyja pénzét a megtakarításában vagy éppen most indít megtakarítást, hiszen úgy gondolja, hogy ez a beszállási pont. Nem esik pánikba, nem kezd el kapkodni, hanem hagyja, hogy az idő és a gazdaság neki dolgozzon. Tökéletesen tisztában van vele, hogy ez nem egy rövid, hanem egy hosszútávú folyamat lesz. Azonban hajlandó áldozni arra, hogy későbbi céljait elérje. Először befektet, hogy aztán keressen majd a megtakarításain. Nos a racionális viselkedés úgy néz ki, ahogy azt az ábra is mutatja:

Itt ügyfelünk a gazdasági zuhanáskor “veti el” a forintjait 0 és -4 között, hogy aztán 0 és +4 között adjon majd el, arasson. A 2 szélsőértéket szem előtt tartva itt +8 egységet is el lehet érni a megtakarításaink után hozamként. A másik esetben az ügyfél legjobb esetben 0 ponton eladva az eredeti állapotot éri el, majd pedig vásárolt belőle, tehát reálisan nézve nem profitált belőle igazán. Racionálisan gondolkozó ügyfelünk egy hosszútávú rendszeres díjas megtakarítás keretében a vetés és aratás elvét betartva folyamatosan reprodukálja ugyanezt. Vásárol a lenti tartományban, aztán profitot realizál a fenti (akár eredeti állapot) tartományban. Ezt egy nagyon egyszerű ábrán keresztül be is tudom mutatni:

Jelen esetben a “pocsék” alap szinte végig a kezdeti árfolyam alatt mozog, míg a “jól menő alap” végig szárnyal, aztán megközelíti a kezdeti pontot. Mivel a piros alapnál olcsóbb az árfolyam, így többet tud vásárolni belőle az ügyfél. Mivel a kék pedig folyamatosan árfolyam fölött van, így bár optikailag az jól néz ki, de folyamatos jelleggel drágább a kezdeti ponthoz képest. A megtakarítási időszak végén, amikor valójában realizálja a profitot az ügyfél azt tapasztalja, hogy bár optikailag jól nézett ki a kék befektetése, de alig hozott. Ezzel szemben a piros megtakarítási programban 1,5x annyi pénz van, mint a másikban. Ugye, hogy nem minden a statisztika? Te melyiket választanád?

Keress bizalommal, amennyiben bármilyen pénzügyi kérdésed van, illetve jelen helyzetben köszönöm, ha egy megosztással támogatod a munkámat.